Egy hati karantén után

Szóval egy hetet ültem szobafogságban, a lábujjam miatt, talán ennek tudható be, hogy nem tűnt fel, hogy közben mennyit esett, azt hiszem a korábbi bejegyzéseimben mindenikbe szerepel az eső és bennem még se hagyott nyomot, mert közvetlen nem érintett. Menet kifelé, - de már az aljban is - tapasztaltam a nyomát, az erdőben pedig nem lehetett nem észre venni, egyrészt mert a fokosom nyele könnyen elsülyedt a földbe, - az utóbbi száraz nyarakban még eső után is csak a felszín lágyult meg kissé - a pocsolyák mindenütt csordultig tele, s a bujaság a gombaszaporodásban, ott is volt gomba ahol nem is álmodtam, hogy lehetne... Sajnos pár nappal hamarabb kellett volna elindulnom, mert sok pöfeteget kaptam ami már sárgulásnak indult, és sok otthagyott őzlábgombaszárat is, ami azt jelenti, nem mindenkinek fájt a tyukszeme mint nekemm:) De nem elégedetlenkedem, az Isten is megverne ha ezt tenném, amint a fotók is mutatják kaptam pár őzlábat is, aztán pár kékhátut, pöfeteget stb., meglepetésemre, egy ciheres szélén még keserű gombát is találtam, aminek a szezonja lejárt. Amint az elöző bejegyzésembe már említettem ezúttal nem is gombászni akartam, hanem teafüvet gyűjteni, csak azt szedtem le ami az útamba esett, mig igyekeztem az erdő aljára, a szurökfű lelőhelyre. De jó volt - már egy hét után is - újból az erdőben sétálni, szinte újraszületek ilyenkor, mindem gondom-bajom elfelejtem és csak élvezem az erdő (megújító) varázsát.