Magamról

Saját fotó
Székelyudvarhely, Hargita Megye, Romania
Nyugdíjas vagyok közel tíz éve, a feleségem is nyugdíjas, egy lányunk van, rég kirepült a családi fészekből, éli a maga életét. Szeretem a természetet, szeretek barangóli, a közeli erdőkben, mezőkön, az év minden szakában. Gyógynövényt, vadgyümölcsöt gyűjtök, gombázgatok, mikor minek az ideje. Ezek persze többnyire ürügyök csupán a lényeg a barangolás, a séta, a mozgás. Néha egy-egy fotót is készítek, persze csak a magam kedvtelésére... Szeretek olvasni, verset, zenét hallgatni, tévézek is rendszeresen de nagyon megválogatom, mit nézek meg. Még aktív koromban rá voltam utalva a számítógép használatra és internetezésre amiről sajnos/hál'isten, máig nem tudtam leszokni, így aztán rendszeresen szörfözök a neten, igyekszem persze mértéktartó lenni ebben is. Korom ellenére nyitott vagyok minden új iránt, sőt igazából csak az új dolgok érdekelnek. Röviden talán ennyit magamról.

2008. augusztus 1., péntek






Nagy gond esett le a vállamról a tegnap - én és a nagy gondok, hát nem röhejes?:).
Fájt a lábujjam fájt, de csak kiránduló sarut húztam és neki indultam a högynek, jó idejében reggel. Gombászni indultam, azzal a szándékkal, hogy lévén tiszta verőfényes idő, délre az erdőből bejövök a szurokfű lelőhlyre ahova nem értem el a minap, a nagy meleg miatt és szedek végre teának valót. És - zis si facut - úgy tettem, a gombászatról majd egy másik bejegyzésbe számolok be, most a teafű szedés leírása a célom. (Az egyik képen, magam se vettem észre csak itthon, látszik a gyümölcsös és a város is.) Szóval a gerincen - a budvár domhátról beszélek - előmentem egészen a tetőre való kijutásig, ott aztán befelé vettem az irányt a meredek lejtőn. Az erdőből kiérve, már helyben is voltam és nekifogtam a szurokfű gyűjtésnek ott a gyümölcsösben, anélkül, hogy benéztem volna az igazi lelőhelyre a mart alá. Mikor már egy őllel szedtem, igen talált a nap, ráhagytam, hogy majt bennebb szedek még és rátértem cickafark gyűjtésére, itt az erdő alatt még mindég szép üde volt és az bosszantott a leginkább, hogy elmúlasztottam ennek a szedését a nyár elején. Közben gyűjtögettem az apró bojtorjánt is ami útamba esett, de azt a multkor szedtem eleget. Aztán beereszkettem a mart alá és az első gondolatom az volt megörökíteni. Hát tényleg csodálatos látvány tárúlt elém, szűz terület volt, látszott, hogy még állat se járt itt, szinte embermagasságra felnőtt szurokfű, köztük sárgáló orbáncfűvel és apró bojtorjánnal, ami itt kénytelen volt óriásira nőni, néhány tő cickafark virággal maga volt a paradicsom, illetve a természet patikájának egy szegmense. És micsoda illat, a szurokfű bóditó tömény illata. És mint rendesen pár felvétel készítése után megtelt a gépem,tehát a részletekre már nem kerülhetett sor, pedig kár, olyan csodálatos volt és az idén már nem mászok ki ide csak a fotózás kedvéért, ezzel is "meg kell várjam" a jövő nyarat... Hazafelé nagyon megsütött a nap, de valahogy hazaértem, igaz mikor a strand mellett jöttem el, erős késztetést éreztem, hogy megmártozzam a kéken csillogó vízben, aztán beértem a langymeleg zuhannyal is otthon.

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum