Gombászás a tetőn

A tegnap reggel szétnézve a teraszomról és a gyönyörűen ragyogó kék eget látva, gondolkodóba estem: a strandra menjek, vagy gombászni? Aztán végül mégis a gombászás melett döntöttem. Megreggeliztem hát, vettem a hátizsákomat és irány a Budvár erdő. A gyümölcsösön kifelé már megízzadtam pedig nem siettem - nem is nagyon tudnék az az igazság - és olyan jól esett mikor beértem a hűs erdőbe. Szumyog komáék még édes álmukat aludták, úgy hogy nagyon kellemes, zavartalannak ígérkezett a napom. A tegnapesti - estefeléi - jó kiadós csendes zápórnak az lett az eredménye, hogy még az ösvényen is gomba nőtt - lásd a fotót - és úgy látszik én voltam aznap az első, aki arra járt, mert én találtam rájuk.Ismét válaszút elé értem, merre menjek, ha már ennyi gomba ígérkezik? Aztán amellett döntöttem, hogy felmegyek a gerincre és ott hátra egész a farcádi legelőig, az idén még nem jártam arrafelé, s tudtam hogy jó őzláb lelőhely, mármint az erdő odáig. És úgy lőn. Gyönyörű szép őzlábakat találtam, fiatalokat, frisseket, mint a harmat. - megpróbálom felrakni pár fotót az albumomba - És olyan jó volt barangolni a rég nem látott helyeken, hogy észre se vettem és hátra értem a legelőig. (Sokáig úgy tudtam, hogy ez a hodgyai és csak most világosított fel valaki, hogy ez bizony már a farcádi legelő.) Szóval jó sok őzlábat, sok-sok bimbós pöfeteget, néhány keserűgombát és egy tokánra való kékhátú galamgombát szedtem. A baj csak az volt, hogy még az erdőben is érződött, hogy kegyetlenül tűz a nap és mikor kiértem tisztásra, épp csak szétnéztem egy kicsit, egy pár felvételt készítettem és máris iszkoltam vissza az erdőbe. Ahhoz, hogy a völgyben lévő faluról készítsek felvételt, előre kellett volna mennem fél kilométert legalább, amire a hőség miatt nem vállalkoztam. Így is elég gondot jelentett az erdőtől az otthonomig jutni. De annál jobban esett a zuhanyozás után az ebéd és az azt követő pihenés, szunyálás, most már a kellemesen hűvös szobában.