Októberi nyár

Az első "ember" ideje lejárt. Ma már október egyet írunk. A vénasszonyok nyara állítólag szeptember utolsó és október első két hete szokott lenni. Nos, azt hiszem a tegnap kulminált a vénasszonyok nyara, igazi nyár volt, derűs ég, meleg napsütés úgy, hogy megizzadtam az első teraszomon virág rendezés, kezelés közben. Ma már nem volt olyan szép nyári idő, bár annak ígérkezett. Míg átsétáltam a városon, sőt még a gyümölcsösben is jó meleget sütött a nap, de mikor értem volna be az erdőbe már érzékeltem, hogy mind homályosabb az ég, fátyolfelhők jelentek meg, s a szél is enyhén ugyan de lengedezni kezdett. Ahogy ilyenkor lenni szokott, az ízületeim is egyre erősebben nyikorogtak, levertség vett erőt rajtam, úgy hogy az eredeti szándékomtól eltérően úgy döntöttem, hogy csak sétálok egyet az erdőben és haza megyek.
(Az eredeti tervem az volt, hogy át megyek a hodgyai legelőre. Vasárnap sétaközben a parkban szembe mentünk egy ismerős házaspárral akik a gombászóból jöttek két szatyor gombával: az egyikben pöfeteg, csiperke stb. volt a másikban, még ki nem nyílt, fiatal, friss nagy őzlábgombák. Ez utóbbinak volt akkora a csábereje, hogy át akartam menni a hodgyai legelőre érte, mert vasárnap nem kérdeztem ugyan hogy hol szedték, de tudtam, ha csiperke meg pöfeteget is szedtek akkor csak a legelőn találhatták.)
Aztán, ahogy séta ritmusra váltottam, kicsit megnyugodtam és ha már ott voltam az erdőbe, gondoltam szétnézek kicsit azokon a helyeken ahol a nyáron sok őzlábat találtam, de hiába, még hírmondónak se találtam egyet se. Ez egyébként természetes, tudtam előre, hogy így lesz, ezért akartam átmenni a legelőre. Még nincs veszve semmi, esőt jósolnak a "tudósok", s ha bekövetkezik, utána még lesz esélyem nekem is, s ha nem, hát istenem, a jövő évből még egy nap se telt el...