Rejtélyek, rejtélye...

"Az emberek minden korban megkísérelték megfejteni az élet értelmét…A szabad út megtalálása az álmunk… Mit mondhatunk ma a létezés rejtélyének eloszlatására? … Azt gondolom, hogy őszintén be kell vallanunk: erre nem tudunk mit mondani. De azt gondolom, hogy ezzel a vallomással valószínűleg megtaláltuk a szabad utat.
…
Nos, van még egy második típusú konfliktus is, amely a tényekkel kapcsolatos, pontosabban a tudományban tanult tények egy részével. Az egyetemista tanul például az univerzum méreteiről. Az univerzum mérete igen lenyűgöző, hozzánk a Nap körül keringő pici részecskéhez képest. A Napunk egy a galaxisunk százmilliárd napja közül, galaxisunk, pedig az észlelhető milliárdnyi galaxis egyike. Ugyanakkor tanul, az emberek és az állatok közötti szoros biológiai kapcsolatról (rokonságról) és az élet különböző formáiról, és hogy az ember egy hosszú és terjedelmesen kibontakozó dráma későn jött szereplője. Lehet hogy a többi dolog csak állvány az ő teremtő munkájához? De ott vannak még az atomok, amelyekről kiderült, hogy minden belőlük épül fel, VÁLTOZHATATLAN törvények szerint. Ez alól nincs kivétel. A csillagok valamilyen anyagból állnak, az állatok is ugyanabból az anyagból állnak, - de olyan bonyolultságban amely rejtélyes módon élőként jeleníti meg őket. Nagy élmény az embernélküli univerzumról elmélkedni, arról, hogy milyen lenne nékülünk, mint amilyen hosszú életének nagy részén volt is, és amilyen ma is a világegyetem legnagyobb része. Ha aztán eljutunk ehhez a tárgyilagos szemlélési módhoz, és teljesen tudjuk értékelni az anyag rejtélyét és méltóságát, akkor ezt a tárgyilagos tekintetünket fordítsuk vissza az anyagként szemlélt ember felé, hogy így az életet ennek a legmélyebb mélységű, egyetemleges rejtélynek a részeként lássuk. Mindez egy igen ritka, és nagyon izgalmas élmény átélését jelenti. De ez rendszerint nevetésbe végződik, és annak az élvezetébe, hogy milyen hiábavaló dolog megkísérelni annak megértését, hogy mi – kíváncsi atomok halmaza, - amely önmagát lesi, és azon csodálkozik, hogy ő miért csodálkozik".. Ez a tudományos szemlélődés áhítatban és rejtélyességben végződik, végül bizonytalanságba vész, de olyan mélynek és lenyűgözőnek tűnik, hogy nem látszik helyénvalónak az az elmélet, amely szerint mindez, egy, az Isten számára megrendezett színjáték, hogy figyelhesse az embernek a jóért és rosszért folytatott harcát.”

Richard P. Feymman: A dolgok értelme
Egy tudós polgártárs vallomásai
AKKORD KIADÓ 2001.