Zivatar

Amitől féltem, bekövetkezett. Csendben, alattomosan jött, hogy észre se vettem, így esett áldozatul a legszebb muskátlim. Olvasgattam a kicsi szobában, amikor arra lettem figyelmes, hogy az ablak előtti fenyőfának túl nagy a kilengése. Szaladtam, hogy bekapkodjam azt a pár virág cserepet a terasz párkányáról, de a szélső már lent volt a földön, - a virágos ládáimmal nem bír a piszok - és erre már meg is indult a zuhé, és ráadásul délről jött, hogy nemcsak a teraszra de még a szobába is bevert. Csodák csodája, a cserép el se tört, a virágágyás úgy látszik nem volt túl kemény és a zuhanását fékezték a fenyő ágai, a virág viszont tönkre ment. Három letört ágát beleszúrtam egy kipusztult futómuskátli helyére az idén már nem hinném, de jövőre biztosan virágozni fognak. Ez az első eset, hogy ilyesmi történik, gondom lesz, hogy többé ne forduljon elő. Egyébként is a tavaly már megfordult a fejembe - a tavaly kétszer volt ilyen ítélet idő - hogy csak be csináltatom ezt a teraszomat is. A konyha felőli - az a nagyobb - már rég beablakoztam, de ehhez ragaszkodtunk mindketten a feleségemmel, hogy nyitott maradjon, mert egész nyáron olyan kellemes kint időzni, a virágok között a fenyőfa közelében, sőt még télen is sokat vagyunk itt kint, ilyenkor a havazásban gyönyörködünk. Úgy látszik azonban, hogy egyre viharosabbak a nyarak, és egyre több kárt tesznek a virágaimban és hiába tudom hogy ez semmiség, ahhoz képest hogy ha valakinek egy évi termését teszi tönkre a jég, vagy neadjisten udvarát, házát elönti az ár, azért nem tudok közömbös maradni a pusztítás láttán. Szerencsémre az ibolyámnak nem esett baja, mert egyre szebb lesz és rengeteg bimbó van rajta.