A Budvár ősszel...

Nos, rég nem írtam ide egy sort se, legfeljebb be-beszúrtam egy-egy linket. Nem csoda, hisz olyan gyönyörű idő járt, hogy vétek lett volna a PC előtt ülni. Úgy látszik megirigyelte az októbert novemberünk, illetve a dicséretet, amit tőlem kapott. Hát szó. ami szó, reményem felett teljesítettek, illetve teljesítenek, szinte nem jön, hogy higgyem: ilyen is létezik.
A múlt héten kint voltam a Budvár tetőn, látni akartam hogy kopaszodott-e meg a nagy cserefám. Épp kopaszodóban van, míg lent - ahogy a képen is látszik – még maradt valami az őszi tarkaságból. Itt fent már minden egyhangú szürke és barna lett, az erdő meg kopasz. Annyi levél lefolyt a fákról, hogy az ősvényen a biztosnak hitt túrabocskorom bizony meg-megcsúszott a frissen hullott leveleken, míg rá nem jöttem, hogy ne emeljem fel a lábam, hanem csoszogva járjak, hogy ne maradjon levél a talpam és az ösvény között.
Erről jut eszembe, hogy valamelyik évben, talán a tavaly előtt, egy hirtelen jött, korai fagy után, - az akkori lomb még sárgásbarna volt - egyik napról a másikra mind lehullt, hogy az erdő úgy nézett ki mintha tarka perzsaszőnyeggel lett volna beborítva. Hát, csodálatos volt annyi bizonyos, sajnos akkor még nem volt fotókütyüm, hogy most meg tudjam mutatni, mert az ilyesmihez szerencse (is) kell, - jókor, jó helyen lenni – mert utána egy évet, esetleg több évet is várni kell az alkalom szerencsés megismétlődésére.
Most viszont egyforma barna a frissen lehullott lomb is és bár így is szép, messze elmarad attól, amit akkor láttunk.
Ma reggelre már +3 C fokra süllyedt a hőmérőm a teraszon, de a napsütésnek köszönhetően megint 20 fok körül lehet, mindjárt meg nézem. (Elkéstem, már ismét rákúszott a nap és így nem hiteles, amit mutat…)
Szóval november 9. van és még nem volt hóharmat, illetve fagy, a muskátliim és leandereim még kint vannak, csak a hibiszkusszaimat vettem be a tegnap. És visszalapozva a tavaszi feljegyzéseimre, mit találok? Hogy soha ilyen korán nem raktam ki a leándereimet, mint az idén, már február 10-én kint voltak és igaz hogy egy párszor bevettem őket éjszakára, de egyszer sem lett -5C foknál hidegebb, amit állítólag még károsodás nélkül ki bír az oleander. Tehát februártól novemberig tartott az idén a tavasznyárősz, egy kis túlzással persze, de úgy is 10 hónap…