Végre egy derüs nap...

A tegnapelőtt mikor leírtam, hogy "ma nem volt eső", rá egy félórára rá már zuhogott is. A tegnap viszont tényleg nem volt, valahogy meg emberelte magát és kibírta eső nélkül. Ahogy terveztem, bejártam a piacra, vettem Búzát a madaraimnak és láss csodát, összefúttam a szemközti szomszéddal akik az öregotthonba költöztek(lásd a "Pedálozás közben"c. bejegyzést az "Általános" címkében) Kivételesen egyedül volt, nem kérdeztem a feleségéről,bár - mint említettem - korábban mindég együtt láttam őket. Igen, már 5 hónapja, hogy bevonultak az öreg otthonba, mondta ő, és mégis meglepődött mikor említettem, hogy már új lakója van a lakrészüknek. Egy hete - kettő? csak azt vettük észre, hogy mozgás van a lakásban, újból virágok kerültek a teraszra, az ablakokra függönyök stb. Az egyház gondolom kiadta albérletbe, s valakinek jól jöhetett ez a lehetőség így mindenki jól járt...A szomszéd nagyon dicsérte az öregotthont, illetve az ellátást, nagyon meg volt elégedve vele, persze egy ilyen találkozás nem alkalmas az igazi érzések kitárására pláné egy idegen elött nem, ennek ellenére a szavai hiteleseknek tűntek.
Visszatérve a mára, ma megint szép napos idő van és én mégse merek elindulni túrázni, még mindég túl érzékeny a műtött lábujjam, nem merem kitenni egy hegymászásnak még ha kicsi hegyről van is szó.
A tegnap viszont nagy felfedezésben volt részem itt a neten, sikerült megoldanom egy számomra mostanig tartó rejtélyt itt a google-n és egyben felfedezni olyan területeket, amelyeket már kétlem, hogy áttekinthetők lesznek valaha is számomra, illetve nem hiszem, hogy megérné a fáradságot, hogy átláthassam összességében és bonyolultságában és persze nagyszerűségében. Valószínű, hogy használom majd egyik másik funkciót, de már hiányzik a "hódítás vágya", más szóval, megalkudtam, elfogadtam a korlátokat, és az sem kizárt, hogy ezt a blogírást is abba hagyom...
Még a kezdet kezdetén, amikor megjelentek az első PC-ék, egy előadáson az egyik szakember így fejezte be mondókáját: "az életünk a számítógépekkel bonyolultabbá vált, de jobbá nem". Visszagondolva most kezdek igazat adni neki, ettől függetlenül tudom, hogy megállás, vagy visszaút nincs, s ha bele gondolok, hogy mi van még előttünk, hogy hova fejlődött csak a világháló ez alatt a pár év alatt, s fejlődés üteme hatványozottan nő, akkor talán világossá válik, hogy mindegy, hogy hol és mikor hagyom abba...