Gombászás...

A tegnap reggel olyan borús volt az ég, hogy gondolkodtam, menjek/ne menjek kirándulni. Aztán csak rávettem magam és nem is volt semmi baj, egészen az erdő aljáig. Ott aztán épp csak hogy beléptem az erdőbe, elkezdte tölteni, szerencsére mindig van nálam esőköpeny, aztán meg nem is volt tartós... Mire kiértem az erdei "főútra" teljesen elállt, már csak a lombozatról csepegett néha. Arra mindenképp jó volt, hogy a szúnyogokat visszaparancsolta a rejtekhelyükre, úgy hogy nagyon kellemes volt egyedül, a szép csendes erdőben. A közelben tudtam egy helyet ahol tesztelni szoktam az esélyemet a gombászatra: ha ott találok keserű gombát akkor érdemes egyebütt is utána nézni, most ugyanis keserű gombára hajtottam, de mivel rég nem volt eső nem sok esélyem volt. Valóban csak néhányat találtam, aprókat, fejletleneket a szárazság miatt. Tény hogy találtam, ami azt jelentette, hogy nyírkosbb, vizenyősebb helyen talán több is lesz. És hátramentem egészen a hodgyai legelőig, illetve a legalsó hodgyai legelői átjáróig. Nem mentem át a legelőre, mert szerintem ott most semmi esélyem se lett volna, inkább nekimentem a högy oldalnak, jobbra ahol remélhettem, hogy találok valamit. Találtam is, persze nagyon látszott mindeniken, hogy nem kaptak elég vizet, de az is igaz, hogy látszott: senki nem járt arrafelé, még az út szélin is találtam amolyan közepes termetű keserűgombát. Galambhátut is találtam párat, egy kisebb gombapaprikás biztosan lesz belőle. Ezek egészen frissek voltak, ha egy eső lenne rengeteg lenne keserű is és galambhátú is, róka gombára még várni kell azt hiszem pár hetet, persze ha lesz elég eső, mert az aztán tényleg igényli.
Na, szóval van egykét tucat gomba faj amit jól ismerek, s amit biztosra gyűjtök is, egyebekkel nem igen kísérletezek, a kedves nejemnek hiába is vinném haza, ő aztán nem tágít, a kukába rakja mind, ami elüt a megszokottól. Talán ennek is köszönhető, hogy hosszú évek óta rendszeresen gombászok, még soha nem történt baj a családban, kivéve egy esetet a legelején. Gyönyörű szép csiperkéket találtam a Rezen és bár az érintésük helyén megsárgultak enyhén, én gyauntlanul, megkészítettem és meg ettem. Akkor még nem tudtam, hogy a sárguló csiperke enyhén mérgező. Szerencse, hogy csak én ettem belőle, a feleségem dolgozott, akkoriban "váltásban" ellentétes műszakban dolgoztunk, úgy neveltük kislányunkat. A lányunk akkor még egész kicsi volt neki semmi kép nem adtam volna belőle...Így aztán megúsztam egy alapos gyomormérgezéssel - rosszullét, hányás, szédülés, stb. Meg is tanultam akkor, hogy mire képes a sárguló csiperke, ha megeszik...
Igen ám, de az éjszaka arra ébredtem, hogy dobol az eső az ablakpárkányon, és jó sokáig esett, - nehezen aludtam vissza, - úgy hogy most vizet is kapott, tehát ma már mehettem volna megint, de mégis inkább holnapra halasztottam, holnap még nem késő, sőt talán még jobb is mert, bár nő mint a gomba, ahogy szokták mondani, nem alaptalanul , egy napra talán mégis szüksége van a növéshez.