A marslakók (katt ide)

- Nem, most nem egy második ûrtanmese következik, a történet igazi marslakókról szól. Azokról, akik a 20. század elsõ felében beszivárogtak a világ legjobb egyetemeire és kutatóintézeteibe; pontosabban arról az elõõrsükrõl, amelyik bolygónkon elsõ bázisukat létrehozta. Azon buktak le, hogy - bármilyen soká gyakorolták is egyetlen földi nyelvet sem tudtak idegen akcentus nélkül beszélni. Volt egy ügyes trükkjük erre is: magyar emigránsoknak álcázták magukat, hiszen köztudott, hogy a magyarok beszédének van ez a furcsa sajátossága. Olyan fizikusok tartoztak közéjük, mint Eugene Wigner (marsbeli nevén Jenõ), Edward Teller (anyanyelvén Ede), Leo Szilárd (eredetileg Leó), vagy a modern matematika géniusza, John von Neumann (a Marson Jancsi). Talán el is hitték volna róluk, hogy igazán magyarok, csakhogy Sherlock Holmes kiderítette: mind ugyanannak a városnak (Budapest) ugyanazon részébõl (Pest) rajzottak ki. Ez természetesen már több volt, mint gyanús. Dr. Watson a helyszínen nemsokára rábukkant annak a személynek a nyomára, aki a magyar oktatás legfõbb irányítójaként fedezte, sõt közvetve maga szervezte meg a marsiak "gimnáziumnak" álcázott titkos hídfõállását. Ezt a személyt úgy hívták, hogy báró Eötvös Loránd.


Amióta megtetszett nekem a fenti passzus és kimásoltam magamnak, Leon Lederman "Az Isteni A-tom"című könyvéből, nem is tudom a hányadikszor találkozom vele, így új szöveg környezetben mint idézet. Úgy látszik nem csak nekem de másnak is tetszett a szellemes értékelés...