Ember tervez... (katt ide)

"Ember tervez, Isten végez", szól az ismerős mondás. Ezzel, kivétel nélkül mindnyájan így vagyunk - akár ismerjük be akár nem. A tegnap reggel, a reggeli utáni tevés-vevésbe a feleségem egy régi dalt dúdolgatott magában, a "Könnyek nélkül élni könnyebb" - et és mert megint nem volt kiránduló idő, kíváncsi voltam, hogy a youtuben megtalálom-e? Megnéztem és megtaláltam, meghallgattam és kedvet kaptam a többire. Jött a "Zorba", a "Hegedűs a háztetőn", a "Ne szidjatok soha engem"stb, stb, stb. És rábukkantam a D. F. -bácsi nótájára a "Mi muzsikus lelkek" -re.
Réges-rég, még a vulkanizáló műhelyben dolgoztam, s a szomszédságban lakott az Öreg D. F. -bácsi. Néha-néha be ült hozzánk egy kis tereferére, a délutáni csendesebb műszakban, ilyenkor jól el szórakoztunk az Öreg viccein, adomáin, - polgármester is volt az öreg , tőle maradt fenn a "seggel a Konc patikának" kifejezés, amikor a tömeget a szószékről imigyen próbálta irányítani - s néha rá tudtuk venni, hogy énekelje el nekünk ezt a dalt, az ő kedvenc nótáját, saját bevallása szerint. Jócskán bennejárt már a korban, remegő volt itt-ott a hangja de szépen énekelt meg kell adni. Így lett az én kedvencem is, bár a szövegéből alig maradt meg emlékezetemben pár sor - akkor nem írtam le, s így idővel elfeledtem nagyrészét, - most nagyon jól esett újra hallgatni, művészi előadásban. Akkor bizony még nem volt internet és még a legszebb álmomban se álmodtam, hogy én valamikor itt hallgatom újra ezt a dalt.
Igen elkalandoztam megint az eredeti ötletemtől, térjek hát vissza hozzá. Szóval a tegnapelőtt úgy terveztem, hogy a következő nap - mármint tegnap - kirándulok egyet, de az eső közbeszólt, nótázgatás lett belőle, míg nem kezdett igaziból fájni a tyúkszemem, a ronda. Olyan nagyon fájt, hogy muszáj volt felöltözzek és lemenjek a háziorvosomhoz, szerencsére itt rendel a szomszéd tömbházban. Őt - az orvost - nem kaptam el de az asszisztens nője írt gyorsan egy beutalót a bőrgyógyászatra és szerencsémre ott még fogadtak. (Ennak a rendelője a háziorvos rendelőjével szembe van, csak át kell menni az utcán). Egy érzéstelenítő injekció, és máris ki volt metszve a tyúkszemem. Érezni semmit nem éreztem, s utána se fájt nagyon, fájdalom csillapítót se kellett bevegyek, de a mai kirándulásomnak azért lűttek. Így került sor erre a vallomástételre, ahelyett hogy gombázgatnék valahol a budvár oldalában. De elégedett vagyok, mert ha ma még nem mertem kockáztatni, holnap valószínű, hogy már menőképes leszek. Erre fel most hallom, hogy dörög megint odakint. Hát ezért (is) nem tervezek régóta egy napnál előbbre és még azt is felülírja szinte mindég valaki...:) Az imént csak dörgött de most hallom, hogy zuhog is... Úgy néz ki, hogy az én Luca naptáram előrejelzése bizonyul a leg hitelesebbnek, de erről majd egy más alkalommal.