Már ott tartok, hogy időnként elviselik a jelenlétemet, ha nem mozgok, persze nehéz olyan pozicióban űlni sokáig, hogy csak kattintani kelljen. Ma sikerült, közben persze el is rebbentek, de nem túl messze, nagy a kísértés és ők sem tudnak ellenálni neki ha éhesek. A külömbség köztünk csak az, hogy ha ők megrakták a bögyüket, vége a kísértésnek is, nem számolnak a holnappal, ők tényleg csak a mának élnek...
A képen is látszik az első kettőn karnyújtásnyira voltak csk tőlem. Olyan aranyosak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése