A gyümölcsösöm

Annyit emlegetem a gyümölcsösömet, hogy meg kell magyarázzam: egyáltalán nem az én gyümölcsösöm. Annyiban azonban mégis, hogy talán én profitálok a legtöbbet belőle, mert én járok a legtöbbet ide, télen nyáron egyaránt. Én gyönyörködöm a szépségében amint a fenti fotók is mutatják, én sajnálom a legjobban mikor egyértelmű pusztulását látom. Az igazság az hogy már nem lehet megmenteni, megvénült, beteg, kipusztuló félben lévő almafák több tíz hektáron. Valamikor a helyi állami gazdaság tulajdona volt, a rendszer váltás után egy elenyésző részét vissza igényelték a hajdani tulajdonosok de a nagy része senkiföldje maradt. Főleg az aljában, a városhoz közeli részeket a régi-új tulajdonosok bekerítették vagy legalább kaszálják, a fákat is próbálják menteni, gondozni. Persze reménytelen és fölösleges időt, energiát és pénzt pazarolni rájuk, a folyamat visszafordíthatatlan, de láttam már megjelenni új gyümölcs ültetvényeket. Ez lenne az egyetlen járható út énszerintem...
A fenti felvételek a tavaly készültek, az idén alig-alig láttam virágot rajtuk, azt mondják talán 3-4 évenként szokott ilyen bőséges termés mutatkozni. Mutatkozni mondom, mert a bőséges virágzás még nem jelent bőséges termést is, mint ahogy a tavaly se lett az, hisz kétszer vert végig rajtuk a jégeső olyannyira, hogy még levél is alig maradt az ágakon nem hogy alma.