Az erdőben...

Ma reggel kicsit felhősebb ég fogadott ébredéskor, úgy tűnt nem lesz olyan meleg mint tegnap volt, s mert kedves nejem is ajánlkozott hogy velem jön - ez ritka eset, ő jobb szeret itthon ülni a hűvös/meleg szobában - úgy döntöttem, hogy kisétálunk a Budvárra.
Mire megreggeliztem és elkészültünk, eléggé megritkultak az amúgy is vékony fátyolfelhők, s ha a városban még kellemesen friss volt a levegő, különösen a parkban a Küküllő mellett, a gyümölcsös tetején az, erdő alján már telibe sütött a nap, - én sajnos számítottam erre - és alig vártuk hogy beérjünk az erdőbe.Itt egy kicsit helyre állt a hő érzetünk, s a szúnyogok is még szúnditottak, tehát nem kellemetlenkedtek, csak épp ezen a részen volt az utunk legmeredekebb része, meg is szuszogosodtunk rendesen mindketten, de panasz még nem volt a párom részéről. Aztán a régi úthoz kiérve, - ösvényen gyalogoltunk kifelé - megkérdezte a párom nem fáradtam el? Az "új" útig már nem sok volt, de szinte olyan meredek mint odáig, megígértem a ott megpihenünk. Mire kiértünk hát bizony folyt le rólam is a verejték, szerencsére a traktor nyomokban itt is béka fürösztők alakultak ki, aránylag szép tiszta vízzel, úgy hogy nekiálltam és alaposan lemostam az arcomat, karjaimat és a nyakam, mert bizony tüzeltek. Talán egy kicsiit felelőtlen is voltam amikor a túra mellett döntöttem, az én állapotomban és tudva, hogy ismét meleg lesz.
Mindegy, itt a "fő úton" a Budvár felé már egyenes terep volt előttünk, s a hűsölés útán igazán kellemes volt a séta. Azt viszont már nem kockáztattam meg, hogy kimenjünk a tetőre - a Budvár tetőre - mert odáig szinte végig erdőben kellett volna menjünk de kint telibe kapott volna a nap és az egyáltalán nem hiányzott. A gombászásról a feleségem beszélt le pedig pár darab galambhátut kaptunk, tehát valószínű, hogy lett volna, ha egy kicsit megjárom az ismert helyeket, de hát a kedvébe akartam járni... Aztán keserű gomba még tényleg nem volt és nekem most az lett volna a pláné. Így aztán készítettünk pár fotót az "aknatölcsérekben" aztán egy jó kiadós séta után megtértünk és ugyan azon az ösvényen ereszkedni kezdtünk lefelé. Ekkor árulta el a feleségem, hogy kifelé jövet azért kérdezte, hogy nem vagyok fáradt, mert ö bizony alig győzte szusszal. Hát ez is betegségemnek tudható be, hogy megszoktam, hogy csak rám figyelnek, nekem nem kell törődnöm az egészségesekkel...
De még volt egy kis kellemes élményben részünk, ugyanis az egyik tisztáson a fű közott a feleségem epret fedezett fől. Elöszőr csak egy csokorral szedet de aztán jövet nekiállt és pillanatok alatt szedett egy jó fél maroknyit, amiből már én is kaptam, úgy hogy ez a szezon is fellett avatva.