Medvehagymás

Ma tehát igazi szép májusi nap volt. Reggel - nem túl korán - elindúltam kirándúlni, azt számítottam, hogy majd útközbe eldöntöm, hogy hol kötök ki. Az a helyzet, hogy jó pár napja már hogy nem tudtam kimozdúlni a házból a sok eső miatt, ilyenkor aztán kicsit mindig meginog az önbízalmam már ami a képességemet - mozgás kapacitásomat - illeti. De a szép idő csodát művelt velem is, olyan vígan menegettem ki a Szarkakő felé, hogy magam is csodálkoztam... Aztán a Tábornegyed fölöttí első kőkeresztnél(harmadik kép) úgy döntöttem, hogy kisétálok a medevehagymásig, legalább meglátom, hogy virágzik-e már? És úgy lön, csakhogy még mindég nem tanultam meg igazán, hogy "járt útat a járatlanért, el ne hagyd", rövidíteni akartam, aztán ráfizettem, ingoványos nehezen járható útszakaszt fogtam ki (első kép), de végül is célhoz értem. A medvehagymák virágzás előtti állapotban, bimbófakadás állapotában vannak (negyedik kép). Az első felvétel után a fotókütyüm jelzett, hogy lemerűltek az akuk. Hát ami igaz az igaz, kifele nem igazán kiméltem őket mindent le akartam fotózni arra gondólva, hogy ki tudja mikor tudok még kijutni ide, bár a napocska el el bújt a gomoly felhők mögé. (másadik kép) Minden esetre két hét mulva, valahogy még ki fogok jönni, addigra kinyílnak a medvehagymák s azt mindelképp le szeretném fotózni. Aztán meg látni szeretném virágba borulva ezt az erdő részt, a tavaly elkéstem vele későn mentem ki, már elvoltak virágozva. Azért írtam erdőrészt, mert csak itt a Szarkakő alatti erdőrészben található medvehagyma, egy bizonyos színt között, felette alatta - előtte, utánna - többé sehol.